SZPONZORÁLT TARTALOM
A limfóma egy rákos megbetegedés, amely a nyirokrendszert érinti, és két fő típusa van: Hodgkin-limfóma és non-Hodgkin-limfóma. A betegség diagnosztizálása és kezelése gyakran különféle laboratóriumi vizsgálatokkal történik, amelyek segítenek meghatározni a betegség jelenlétét, típusát és előrehaladását. A következő cikkben bemutatjuk a limfóma laboratóriumi tüneteit.
Laboratóriumi vizsgálatok limfóma esetén
Teljes vérkép
A teljes vérkép elemzi a vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és vérlemezkék számát. Limfómás betegeknél gyakran megfigyelhető a fehérvérsejtek számának növekedése vagy csökkenése, valamint alacsony vérlemezkeszám, ami vérzékenységet okozhat. A vérszegénység (anémia) is gyakori, ami fáradtsághoz és gyengeséghez vezethet.
Differenciál vérkép
Ez a teszt különböző típusú fehérvérsejteket elemez, hogy megállapítsa, melyik típus van túlsúlyban. A limfociták (a fehérvérsejtek egy típusa) rendellenes mennyisége utalhat limfómára, különösen, ha az arányuk jelentősen eltér a normálistól .
Laktát-dehidrogenáz (LDH)
Az LDH szintjének mérése segíthet azonosítani a sejtek gyors növekedését és elhalását, ami gyakran limfómás betegeknél fordul elő. A magas LDH szint súlyosabb betegségre utalhat.
Erythrocyte Sedimentation Rate (ESR)
Az ESR teszt az esetleges gyulladás jelenlétét mutatja ki a szervezetben. Magasabb ESR értékek gyakran társulnak limfómához, mivel a betegség gyulladást okozhat a nyirokrendszerben.
Szérum kémiai vizsgálatok
A máj- és vesefunkciókat vizsgáló tesztek segítenek megállapítani, hogy a limfóma milyen hatással van ezekre a szervekre. A szérum protein elektroforézis (SPEP) a plazmasejtek által termelt abnormális fehérjéket vizsgálja, amelyek gyakran jelen vannak limfómás betegeknél.
Biopszia
Bár nem közvetlenül laboratóriumi vizsgálat, a biopszia kulcsfontosságú a limfóma diagnózisában. Egy nyirokcsomó vagy daganatos szövet részletének eltávolítása és mikroszkópos vizsgálata lehetővé teszi a rákos sejtek jelenlétének és típusának meghatározását.
A limfóma kezelési Lehetőségei
A limfómák kezelése személyre szabott, és több tényezőtől függ, beleértve a limfóma típusát, a betegség előrehaladottságát, valamint a beteg általános egészségi állapotát. A kezelési módszerek közé tartozik a kemoterápia, sugárterápia, immunterápia, célzott terápia és őssejt-transzplantáció.
Az időben történő diagnózis és megfelelő kezelés kulcsfontosságú a betegség sikeres kezelésében és a betegek hosszú távú túlélési esélyeinek javításában. Ha bármilyen tünetet tapasztal, mint például tartós nyirokcsomó-duzzanat, fáradtság vagy éjszakai izzadás, fontos, hogy orvoshoz forduljon a megfelelő vizsgálatok elvégzése érdekében.