A rekeszsérv (hiatus hernia vagy hernia diaphragmatica) egy olyan állapot, amikor a gyomor egy része a rekeszizom (diaphragma) nyílásán keresztül a mellkasüregbe nyomul. A rekeszizom elválasztja a mellkasüreg szerveit a hasüreg szerveitől, és a nyelőcső áthalad rajta egy kis nyíláson, amelyet hiatusnak nevezünk. Ha ez a nyílás kitágul, a gyomor felső része áttolódhat a mellkasüregbe, ami rekeszsérvet okoz.
A rekeszsérv típusai
A rekeszsérvnek két fő típusa van:
- Csúszósérv: Ez a leggyakoribb típus, ahol a gyomor és a nyelőcső találkozási pontja (a gastroesophagealis csatlakozás) felcsúszik a rekeszizmon keresztül a mellkasüregbe. Ez a típus időnként tünetmentes lehet, de gyakran okoz refluxot és gyomorégést.
- Paraesophagealis rekeszsérv: Ez ritkább, de súlyosabb formája a rekeszsérvnek, ahol a gyomor egy része a rekeszizom mellett tolódik fel, miközben a gastroesophagealis csatlakozás a helyén marad. Ez a típus nagyobb kockázatot jelenthet, mert a gyomor beszorulhat, és vérellátási problémák léphetnek fel.
Mindkét típus kezelése attól függ, hogy milyen mértékben okoznak tüneteket és szövődményeket. A diagnózis és kezelés során az orvosok különböző vizsgálatokat és terápiákat alkalmaznak a beteg állapotának megfelelően.
A rekeszsérv okai és kockázati tényezői
Mi okozza a rekeszsérvet?
A rekeszsérv kialakulásának pontos oka nem mindig egyértelmű, de számos tényező hozzájárulhat a kialakulásához:
- Gyenge rekeszizom: A rekeszizom szöveteinek gyengülése az életkor előrehaladtával növeli a rekeszsérv kialakulásának esélyét.
- Nyomás a hasüregben: Emelkedett nyomás a hasüregben, amit súlyemelés, erőlködés, köhögés, hányás, székrekedés vagy túlsúly okozhat, szintén hajlamosító tényező.
- Veleszületett tényezők: Néhány ember veleszületett nagyobb hiatus nyílással rendelkezik, ami megkönnyíti a gyomor felső részének áttolódását a mellkasüregbe.
- Sérülések: A rekeszizom sérülései, például balesetek vagy műtétek következtében, szintén előidézhetik a rekeszsérv kialakulását.
- Terhesség: A terhesség alatt a növekvő méh nyomást gyakorolhat a hasüregre, ami hozzájárulhat a rekeszsérv kialakulásához.
Kockázati és hajlamosító tényezők
A következő tényezők növelhetik a rekeszsérv kialakulásának kockázatát:
- Életkor: Az idősebb felnőttek körében gyakoribb a rekeszsérv, mivel az izomszövetek az életkor előrehaladtával gyengülnek.
- Elhízás: A túlsúly növeli a hasüregi nyomást, ami hajlamosíthat a rekeszsérv kialakulására.
- Nem: A nők körében gyakoribb a rekeszsérv, különösen a terhességgel összefüggő esetekben.
- Dohányzás: A dohányzás hozzájárulhat a rekeszsérv kialakulásához, mivel gyengíti a rekeszizom szöveteit és fokozza a refluxot.
- Krónikus köhögés: Az állandó köhögés növeli a hasüregi nyomást, ami hozzájárulhat a rekeszsérv kialakulásához.
- Táplálkozási szokások: A nagy mennyiségű étel fogyasztása, különösen lefekvés előtt, növeli a rekeszsérv kialakulásának esélyét.
Ezen tényezők ismerete segíthet az egyéneknek és az egészségügyi szakembereknek a megelőzésben és a korai felismerésben, ami kulcsfontosságú a hatékony kezelés érdekében.
A rekeszsérv tünetei
Gyakori tünetek
A rekeszsérv tünetei változatosak lehetnek, és sok esetben az emberek tünetmentesek maradnak. Azonban, amikor tünetek jelentkeznek, a következők a leggyakoribbak:
- Gyomorégés (reflux): A gyomorsav visszajutása a nyelőcsőbe égő érzést okozhat a mellkasban, különösen étkezés után vagy lefekvéskor.
- Savanyú vagy keserű íz a szájban: A gyomorsav visszaáramlása miatt savanyú vagy keserű ízt érezhet a szájban.
- Nyelési nehézség (dysphagia): Az ételek vagy italok lenyelése fájdalmas vagy nehézkes lehet.
- Száraz köhögés: A savas reflux irritálhatja a légutakat, száraz köhögést okozva.
- Rekedtség vagy torokfájás: A gyomorsav irritálhatja a torkot, ami rekedtséget vagy torokfájást okozhat.
- Gyomorfájdalom: Fájdalom vagy diszkomfort érzés a has felső részén.
Súlyosabb tünetek és szövődmények
Néhány esetben a rekeszsérv súlyosabb tüneteket és szövődményeket okozhat, amelyek azonnali orvosi beavatkozást igényelhetnek:
- Mellkasi fájdalom: Erős vagy tartós mellkasi fájdalom jelentkezhet, ami szívroham tüneteihez hasonlíthat.
- Légzési nehézség: A nagyobb rekeszsérvek nyomást gyakorolhatnak a tüdőre, ami légzési nehézséget okozhat.
- Vérzés: Súlyos reflux vagy a nyelőcső irritációja vérzést okozhat, ami fekete széklet vagy véres hányás formájában jelentkezhet.
- Gyomorcsavarodás: A paraesophagealis rekeszsérv esetén a gyomor beszorulhat és csavarodhat, ami súlyos fájdalommal és sürgősségi ellátást igénylő állapottal járhat.
- Anémia: Krónikus vérzés a nyelőcső irritációja miatt vérszegénységet (anémia) okozhat.
Tünetmentes esetek
Fontos megjegyezni, hogy sok ember rekeszsérve tünetmentes marad, és csak véletlenszerűen, más egészségügyi problémák vizsgálata során derül ki. Azonban, ha tünetek jelentkeznek, fontos, hogy orvoshoz forduljunk a megfelelő diagnózis és kezelés érdekében, hogy elkerüljük a komolyabb szövődményeket.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
A rekeszsérv diagnosztizálása különböző orvosi vizsgálatokkal és eljárásokkal történik, amelyek segítenek az orvosoknak pontosan meghatározni a probléma helyét és súlyosságát.
Orvosi anamnézis és fizikális vizsgálat
Az első lépés a diagnózis felállításában az orvosi anamnézis felvétele és a fizikális vizsgálat. Az orvos megkérdezi a beteget a tüneteiről, azok gyakoriságáról és súlyosságáról, valamint arról, hogy mikor és hogyan jelentkeznek. Emellett az orvos fizikális vizsgálatot is végezhet, hogy kizárjon más hasonló tüneteket okozó betegségeket.
Képalkotó vizsgálatok és egyéb diagnosztikai eszközök
- Röntgenvizsgálat:
- Ez az eljárás során a páciens bárium tartalmú folyadékot iszik, amely kontrasztanyagként szolgál a röntgenképeken. A bárium bevonja a nyelőcsövet és a gyomrot, így az orvos láthatja a rekeszsérv jelenlétét és elhelyezkedését a röntgenképeken.
- Endoszkópia:
- Az endoszkópia során egy vékony, rugalmas csövet (endoszkópot) vezetnek le a beteg torkán keresztül a nyelőcsőbe és a gyomorba. Az endoszkóp végén lévő kamera segítségével az orvos közvetlenül láthatja a nyelőcsövet és a gyomrot, és ellenőrizheti a rekeszsérv jelenlétét, valamint az esetleges gyulladást vagy irritációt.
- Manometria:
- Ez a vizsgálat a nyelőcső izmainak nyomását méri. Az orvos egy vékony csövet vezet be a beteg orrán vagy száján keresztül a nyelőcsőbe, hogy mérje a nyelőcső alsó záróizmának nyomását és működését. Ez a vizsgálat segíthet meghatározni a nyelési nehézségek okát és a rekeszsérv jelenlétét.
- pH-monitorozás:
- A nyelőcső pH-monitorozása során egy kis eszközt helyeznek a nyelőcsőbe, amely 24 órán keresztül méri a savszintet. Ez a vizsgálat segít az orvosnak megállapítani, hogy a beteg refluxbetegsége összefüggésben áll-e a rekeszsérvvel.
Kiegészítő vizsgálatok
Néhány esetben további vizsgálatokra is szükség lehet a rekeszsérv okozta szövődmények felderítésére, mint például:
- CT-vizsgálat (komputertomográfia):
- A CT-vizsgálat részletesebb képet ad a hasüreg és a mellkas szerkezetéről, ami segíthet az orvosnak pontosabban meghatározni a rekeszsérv helyét és méretét.
- MRI-vizsgálat (mágneses rezonancia képalkotás):
- Az MRI-vizsgálat szintén részletes képet ad a belső szervekről, és hasznos lehet a rekeszsérv és annak szövődményeinek felderítésében.
A diagnosztikai vizsgálatok eredményei alapján az orvos meghatározza a rekeszsérv típusát, súlyosságát és a megfelelő kezelési tervet, amely lehet gyógyszeres kezelés, életmódbeli változtatások vagy sebészeti beavatkozás.
Kezelési lehetőségek
A rekeszsérv kezelése a tünetek súlyosságától és a szövődmények jelenlététől függ. A kezelési lehetőségek között szerepel a gyógyszeres kezelés, az életmódbeli változtatások és a sebészeti beavatkozások.
Gyógyszeres kezelés
A gyógyszeres kezelés célja elsősorban a tünetek enyhítése és a savas reflux csökkentése:
- Antacidok:
- Gyorsan enyhítik a gyomorégést és a savas refluxot, semlegesítve a gyomorsavat. Például: kalcium-karbonát, magnézium-hidroxid.
- H2-receptor blokkolók:
- Csökkentik a gyomorsav termelését, és segítenek a gyomorégés tüneteinek enyhítésében. Például: ranitidin, famotidin.
- Protonpumpa-gátlók (PPI):
- Erősebb hatásúak, mint a H2-receptor blokkolók, és hosszabb távon csökkentik a gyomorsav termelését. Például: omeprazol, esomeprazol, pantoprazol.
- Prokinetikus szerek:
- Segítik a gyomor gyorsabb ürülését, csökkentve a savas reflux esélyét. Például: metoklopramid.
Sebészeti beavatkozások
Amennyiben a gyógyszeres kezelés és az életmódbeli változtatások nem eredményeznek megfelelő javulást, vagy a rekeszsérv súlyos szövődményeket okoz, sebészeti beavatkozásra lehet szükség:
- Nissen-fundoplikáció:
- A leggyakoribb sebészeti eljárás rekeszsérv esetén, amely során a gyomor felső részét körbevarrják a nyelőcső alsó részén, megerősítve ezzel a záróizmot és megakadályozva a savas refluxot.
- Laparoszkópos műtét:
- Minimálisan invazív eljárás, amely során apró metszéseken keresztül végeznek műtétet a hasüregben. Gyorsabb felépülést és kevesebb fájdalmat eredményez, mint a nyílt műtét.
- Paraesophagealis rekeszsérv műtét:
- Súlyosabb esetekben, amikor a gyomor nagy része a mellkasüregbe tolódik, a műtét során visszahelyezik a gyomrot a hasüregbe és rögzítik a rekeszizmot, hogy megakadályozzák a sérv kiújulását.
Életmódbeli változtatások és otthoni kezelés
Az életmódbeli változtatások nagyban hozzájárulhatnak a rekeszsérv tüneteinek enyhítéséhez:
- Táplálkozási szokások megváltoztatása:
- Kis mennyiségű étkezések gyakrabban.
- Kerülni a zsíros, fűszeres, savas ételeket, csokoládét, koffeint és alkoholt.
- Ne együnk lefekvés előtt 2-3 órával.
- Testsúlycsökkentés:
- A túlsúly csökkentése segíthet a hasüregi nyomás csökkentésében és a tünetek enyhítésében.
- Fej magasabbra emelése alvás közben:
- Emeljük meg az ágy fejrészeit, hogy a gyomorsav ne juthasson vissza könnyen a nyelőcsőbe.
- Ruházati változtatások:
- Kerüljük a szoros ruházatot, különösen a deréknál, mivel növelhetik a hasüregi nyomást.
- Dohányzás abbahagyása:
- A dohányzás abbahagyása segít a rekeszsérv tüneteinek csökkentésében és az általános egészségi állapot javításában.
Orvosi kezelés szükségessége
A rekeszsérv orvosi kezelésére csak abban az esetben van szükség, ha a betegnek komolyabb panaszai vannak, vagy ha a tünetek zavarják a mindennapi életvitelt. Enyhébb esetekben, amikor a tünetek minimálisak vagy hiányoznak, az életmódbeli változtatások és az otthoni kezelés elegendő lehet a tünetek kontrollálásához és a szövődmények megelőzéséhez.
Ha azonban a beteg állapota nem javul, vagy súlyosbodik, orvosi beavatkozás szükséges a megfelelő kezelés érdekében.
